Jesaja 40

₁Jeđđejehket, jeđđejehket

mu álbmoga, cealká din Ipmil.

₂Sárdnot ustitlaččat Jerusalemii,

muitalehket dasa

ahte dan šlávvavuohta lea nohkan,

ahte dan vealgi lea máksojuvvon,

ahte Hearrá lea ráŋggáštan dan

guovttegeardásaččat

buot dan suttuid dihte.

₃Jietna čuorvu:

Ráhkadehket Hearrái geainnu meahccái,

dássejehket ávdin eatnamii

geainnu min Ipmilii!

₄Leagit bajiduvvojit,

várit ja dievát vuoliduvvojit.

Luohkkás eatnamat šaddet jalgadassan,

ráhpes báikkit duolba eanamin.

₅Hearrá hearvásvuohta almmustuvvá,

ja buohkat ožžot oaidnit dan.

Ná Hearrá lea sárdnon.

₆Jietna dadjá: Sártno!

Mun jearan: “Maid mun galggan sárdnut?”

– Olmmoš lea dego rássi,

nohkavaš nugo gietti lieđđi.

₇Rássi goiká, lieđđi goldná

go Hearrá vuoiŋŋahat bossu dasa.

Duođaid, álbmot lea rássi.

₈Rássi goiká, lieđđi goldná,

muhto min Ipmila sátni bissu agálaš áigái.

₉Goarkŋo alla várrái, Sion,

don gii buvttát illusága!

Gulat illusága alla jienain, Jerusalem!

Čuorvvo, ale bala, gulat Juda gávpogiidda:

Din Ipmil boahtá!

₁₀Hearrá Ipmil boahtá stuorra fámuin,

son ráđđe gievrras gieđain.

Sus lea bálká fárus,

dat geaid son lea vuoitán alccesis,

mannet su ovdal.

₁₁Dego báimman son guođoha ealus.

Son váldá lábbáid sallii

ja guoddá daid fátmmis,

son vuojeha daid etniid várrugasat.

₁₂Gii mihtida goapmiriinnis ábi čáziid,

gii vuvssiinis almmi viidodaga?

Gii čohkke mihttogárrái

eatnama muoldda,

gii vihkke váriid veavttain

ja dieváid viehkagiin?

₁₃Gii lea oahpistan Hearrá,

gii bagadan ja oahpahan su?

₁₄Geainna son lea ráđđádallan,

gii lea addán sutnje neavvagiid?

Gii lea máhttáhan sutnje rivttes bálgá,

addán sutnje dieđu ja čájehan sutnje

viissisvuođa geainnu?

₁₅Buot álbmogathan leat

dego goaikkanasat spánnjas,

dego gavjačalmmit veaktaskoalas.

Gáiddus eatnamat eai deatte

eambbo go gavja.

₁₆Libanona vuovddit eai leat galle

oaffardola boaldámuššan,

dan eallit eai leat galle boaldinoaffarin.

₁₇Su ovddas buot álbmogat

eai leat maninge,

son atná daid čabu duššin.

₁₈Geanin dii veardidivččiidet Ipmila,

mainna bálddalaga bijašeiddet su?

₁₉Ipmilgovaingo? Danhan duojár leike,

ja gollerávdi skoađasta dan golliin

ja duddjo dasa silbaviđjjiid.

₂₀Dat gii áigu dahkat ipmilgova,

vállje muora mii ii mieskka

ja ohcá čeahpes duojára

duddjot gova mii čuožžu stáđđásit.

₂₁Ehpetgo dii dieđe, ehpetgo leat gullan?

Iigo dat leat almmuhuvvon didjiide

álggu rájes?

Ehpetgo dii leat oahppan ipmirdit

dan rájes go eanan vuođđuduvvui?

₂₂Hearrá čohkká truvnnustis

eatnama gierddu bajábealde,

dan ássit leat sutnje dego rásselohkut.

Son lebbii almmi dego loavdaga

ja ceggii dan dego goađi.

₂₃Son dahká oaivámuččaid duššin,

son luottahuhttá eatnama ráđđejeddjiid:

₂₄Illá sii leat ceggejuvvon,

illá sii leat gilvojuvvon,

illá sii leat ruohtastuvvan

go son bosáda sidjiide,

ja sii goldnet,

ja riđđu doalvu sin dego oalggaid.

₂₅Geanin dii veardidivččiidet mu,

gii lea mu láhkásaš? jearrá Bassi.

₂₆Bajidehket čalmmiid allagassii ja gehččet:

Gii lea sivdnidan buot dán?

Son gii geahčada násttiid veagaid

ja buktá daid ovdan,

son gii diehtá buot daid namaid.

Nu stuoris lea su fápmu,

nu nanus su váldi

ahte dain ii váillo oktage.

₂₇Jakob, manne don sártnut ná,

Israel, mo don sáhtát dadjat:

“Hearrá ii leat oaidnán mu vádjolusa,

mu Ipmil ii beroš mu áššis.”

₂₈Itgo don dieđe, itgo leat gullan?

Hearrá lea agálaš Ipmil,

son lea sivdnidan oppa eatnama.

Ii son váibba, ii son viesa,

suokkardallameahttun lea su viisodat.

₂₉Son addá fámu váiban olbmui,

ja dasa geas eai leat fámut

son addá ođđa vuoimmi.

₃₀Bártnit sáhttet váibat ja viessat,

nuorra olbmát sáhttet guossalit ja gahččat,

₃₁muhto dat geat vurdet Hearrá,

ožžot ođđa fámu,

sii bajidit soajáid dego goaskimat.

Sii vihket eaige viesa,

sii vádjolit eaige váibba.