Sálbma 81
1Koarrajođiheaddjái. Lávlojuvvo dego “Gittit”. Asafa sálbma.
2Ávvudehket Ipmila, min gievravuođa,
bajidehket illučuorvasa Jakoba Ipmilii!
3Lávlot ja derpet rumbbuid,
čuojahehket čábbát lyraid ja hárppaid.
4Bossot dorvve mánočalbmebeaivvi,
min bassebeaivvi, go mánnu lea láđas!
5Dát lea mearrádus Israelii,
Jakoba Ipmila gohččun,
6láhka maid son attii Josefa sohkii
go dat vulggii Egyptas.
Mun gulan amas jiena.
7“Mun válden noađi du hárduin,
du gieđat besse luoitilit guoddingore.
8Don čurvot heađis,
ja mun gádjon du,
čihkosis bajánbalvva siste
mun vástidin dutnje.
Meriba čáhcegáttis
mun geahččalin du. Sela
9Gula, álbmogan, mun dáhtun várret du.
Vare don gulašit mu, Israel!
10Dus ii oaččo leat eará ipmil,
ale gopmir vieris ipmila.
11Mun lean Hearrá, du Ipmil,
guhte bukten du Egyptas.
Rabas njálmmi,
de mun deavddán dan!”
12Muhto mu álbmot ii gullan mu jiena,
Israel ii dáhtton jeagadit mu.
13De mun luiten sin mannat
buššon váimmuset mielde,
čuovvut iežaset árvalusaid.
14Vare mu álbmot gulašii mu,
vare Israel vádjolivččii mu geainnuid!
15Dalle mun vuolidivččen
dan vašálaččaid,
dan vuostálastiid vuostá
mun bajidivččen gieđa.
16Dat geat vašuhit Hearrá,
fertejit njoammut su ovddas,
sin lihkuhisvuohta bistá agálaččat.
17Muhto Israela son biebmá
buoremus nisuin,
son golggaha dasa bávttis honnega.